Hourglass
Publikálva: Olvasási idő: 3 perc
tech privacy digital wellbeing

Online tudatosság

Szerintem mindenki hallott már a digital detox-ról és sokan próbálták is a tudatosság jegyében, vagy csak mert szimplán elegük lett abból, hogy minden ok nélkül oldogatják fel a telefont értesítéseket remélve, vagy órákat tekergetik valamelyik közösségi felületet, hátha látnak még valami érdekeset. Köztük voltam én is, írtam is róla egy szösszenetet itt: 3 hónapos Facebook detox-ot toltam. A hosszú távú digital detox 2019ben nem működik és nem is kell működnie. Sokkal fontosabb a tudatosság.

A digitális eszközök nagyon megkönnyítik az életünket. Telefon formájában elfér a zsebünkben az ébresztőóra, a navigáció, a jegyzetfüzet, a naptár és az egész internet. A nap 24 órájában 2 gombnyomásra vagyunk attól, hogy bárkivel kommunikálhassunk. A telefon velünk alszik, velünk dolgozik, velünk jön a wc-re, velünk edz, utazik, bulizik.

Addikció?

Ha a függőség hivatalos definícióját vesszük, simán ide sorolhatóak a közösségi felületek, játékok, mémoldalak és ezekkel együtt az internet maga. Egy átlagos amerikai felnőtt majdnem napi 6 órát tölt digitális tartalmak fogyasztásával. Itt persze benne van az is, akinek ez a munkája. Nem is maga az internetfüggőség a probléma, ez csak egy tünete a figyelemgazdaságnak. (Szép szó, az Attention economy-t fordítja így az internet.) Egyszerű a képlet, egy alkalmazás minél tovább tudja megtartani a figyelmedet, annál több profitot hoz. Nagyobb eséllyel konvertálsz, vagy szimplán az eladott reklámfelületekből.

Több megközelítése lehet a dolognak, az első legyen a játékok világa. Ami régebben a kaszinó vagy a játékgépek voltak, az ma átköltözött az online világba. Telefonon, vagy desktopon ugyanúgy elérhetőek a nyerőgépes játékok, online pókereken pénzben is lehet játszani. Sok az un. pay2win játék, amik ingyenesen is játszhatóak, de ha gyorsabban akarsz fejlődni, nem akarsz lemaradni, erősebb akarsz lenni másoknál, olyan fancy kinézetet, eszközöket akarsz, ami másnak nincs akkor azért fizetni kell. Aki nem fizet lemarad és ha igazán megtetszett a játék, beletettél 2 hetet, nem akarsz lemaradni. A másik típusa a játékoknak azok, amik teljesen ingyenesek, viszont itt folyamatos reklámok vannak, egyre nagyobb bónuszt kapsz ha minden nap bejelentkezel és ha minél több időt töltesz benne. A játékfüggőséget már a WHO is betegségként kezeli.

A játékfüggőségre való hajlamot a mindenféle alkalmazások is kihasználják, ennek a neve a gamification. (Egyébként a social media felületek is erősen építenek rá.). Ennek lényege, hogy “játékosítva” van az alkalmazás, virtuális pénzt, kitűzőket kapsz, szinteket lépsz. Gondoljunk csak pl. a Duolingo-ra. Egyébként a gamification nem feltétlenül rossz, ha tudatosan használod egy nagyon powerful cucc lehet pl. szokások építésére.

A következő a social media. Itt szerepet játszik a FOMO (Fear of missing out) ez a lemaradástól/kimaradástól való félelem. Ezért fogod órákat tekergetni a Facebookot vagy az Instagramot, vagy csak vadul olvasgatni a mindegyik hírportált. Egy aggodalmasabb része a közösségi média tekergetésnek az egyedüllét, depresszió, szorongás, ami leginkább a Z generációt érinti. A csevegő appok megjelenésével több felületesebb barátságot ápolhatunk, de kevesebb igazit. Celebek, filmsztárok tökéletes életét lehet folyamatosan követni, miközben azt érzed, hogy az életed mennyire semmilyen másokéhoz képest. Aki nincs megelégedve az életével és nem is látja a kiutat, annak lehetősége van online virtuális profilok mögé bújni pl. szerepjátékokban. Így megkapja azt az egzisztenciát/figyelmet/hovatartozást, amit offline nem kap meg. Most, hogy nyakunkon a VR ezt méginkább tudatossan kellene kezelni.

A bátraknak itt egy pár lépésből álló challenge. 😄 https://blog.mozilla.org/internetcitizen/2018/03/20/manoush-zomorodi-bored-brilliant/

Digitális jólét

Érdekesség, hogy ezekre a problémákra a nagyok is felfigyeltek, pont azok, akiknek érdeke, hogy minél több időt tölts a felületeiken. A figyelem szétaprózódása, a folyamatosan pittyegő értesítések azon túl, hogy rossz hatással vannak a munkára, szorongást váltanak ki. Ez a FOBO. (Fear of being offline). Fókusz nélkül nem vagy hatékony se a munkádban se az életedben és folyamatosan elfoglaltnak érzed magad, ami ráadásul stresszel is. A barátok/család helyett a rengeteg YouTubeon vagy Instagramon eltöltött időt sem adja vissza senki.

A Google saját oldalt hozott létre a problémára, érdemes rajta elveszni, sok okosságot lehet tanulni: https://wellbeing.google. Az iPhone-osoknak az Apple az iOS 12ben szintén behozta a saját időfigyelő alkalmazását: https://www.apple.com/uk/newsroom/2018/06/ios-12-introduces-new-features-to-reduce-interruptions-and-manage-screen-time/. Még a Facebook is foglalkozik a problémával, itt egy blogpost róla: https://newsroom.fb.com/news/2018/08/manage-your-time/.

Összefoglalva

Semmi rossz nincs a játékokban vagy abban, ha megnézzük Instagramon, kivel mi történt. A social media egy csodás dolog arra, hogy fenntartsuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel a rohanó világban. Egy stresszes nap után szintén jóleshet darabokra lőni pár zombit, vagy letolni egy FIFA bajnokságot a haverokkal. A klucs a tudatosság. Érdemes mérni az online (de akár az offline) töltött időt is 1–2 hónapig, hogy lásd a mintázatokat, mire mennyi időd megy el és miért vagy folyamatosan elfoglalt. A feles dolgokkal eltöltött időt aztán át lehet csoportosítani másra. Én régen kb egy évig a Toggl-t használtam az időm követésére, aztán a TimeCamp-el is mentem egy fél éves kört, bár ez inkább munkára jó, most a RescueTime-ot tettem fel mindenhova, ami pont a saját online idő mérésében ígéri, hogy erős.

Ha elgondolkoztál itt van pár összehasonlító oldal a timetracker appokról: